A Shar Pei szó jelentése kínaiul ”homokbörü kutya”, mely utal a fajta jellegzetes, durva tapintású szörére. A Shar Pei a világ egyik legösibb kutyafajtája, története több mint 2000 évre tekint vissza, a Han dinasztia korába ( kb. ie. 206 – isz. 220). Dél–Kína Kwung Tung tartományában Dah Let város és Dialak környéke a fajta valószínü származási helye. A környéken talált, ebböl a korból származó égetett agyag kutyaszobrocskák összetéveszthetetlenül a Shar Pei–t ábrázolják. Ezek ma a párizsi Louvre–ban és a londoni British Museum–ban is megtekinthetök.
A kékesfekete nyelv és a hasonló testfelépítés miatt bizonyos, hogy a Chow-Chow vagy a fajta egyik öse, vagy a két fajta közös östöl származik. Ezt látszik bizonyítani, hogy mindkét fajta már közel azonos idöben létezett. A sötét nyelv az említett fajtákon kívül csak a Thai Ridgeback sajátsága, mely küllemi jegyeiben szintén nagyon sok hasonlóságot mutat a Shar Pei-el, csak sokkal finomabb csontozatú, vékonyabb izomzatú nála. E három fajta rokonsága tehát bizonyosra vehetö, valószínüsíthetö közös ösük pedig a Tibet Mastif és spitz típusú kutyák lehetnek.
Kínában a Shar Pei ellentétben pekingi palotakutyával, a Shih-Tzu-val, vagy a mopsszal, nem az uralkodóosztályok luxuskutyája volt, hanem elsösorban vadász– és örkutyaként szolgált a szegényebb néprétegek számára. Korabeli dokumentumok szerint a medvevadászatra nem volt nála alkalmasabb kutya. A laza bör miatt ellenfelei nem tudtak biztos fogást találni rajta, a szúrós szörzet szintén kellemetlen volt a harapásnál. Valószínüleg ennek köszönheti késöbbi szerepét a kutyaviadalokon, és ezért nevezték el "Kínai harci kutyának". Általános az a nézet, mely szerint a Shar Pei-ek kevéssé agresszív természete miatt, támadó kedvüket alkohol és drogok beadásával fokozták. A 19. században Kínában kezdett megerösödni a nyugati befolyás. Egyre több nagytestü és a viadalokra sokkal alkalmasabb kutya került az országba. Bulldogokat és masztiffokat kereszteztek helyi fajtákkal, és a Shar Pei már nem volt méltó ellenfele ezeknek a viadorkutyáknak. Az ezután rohamosan csökkenö kereslet volt az oka az állomány fokozatos leépülésének. Mao Ce-tung uralma alatt pedig csaknem teljesen kipusztult a fajta. A kutyatartókat csillagászati adókkal sújtották, ezt csak a tehetösebbek tudták megengedni maguknak. Mivel a kutyákat ezért az elnyomó osztály kiváltságának tartották, szinte politikailag veszélyes volt kutyatulajdonosnak lenni. A Kultúrális Forradalom után a Kínai Népköztársaságban teljesen be is tiltották a kutyatenyésztést. A fajta már a tényleges kipusztulás küszöbén állt. A 60-as években importáltak néhány Shar Pei-t az USA-ba, de szinte semmi érdeklödést nem mutatott irántuk a közvélemény. Amikor azonban Matgo Law Hong Kong-i kutyatenyésztö 1973–ban az amerikai "Dogs Magazine" lapjain segítségért fordult a világ kutyakedvelöihez a fajta megmentése érdekében, rövid idön belül több mint 200 érdeklödö jelentkezett vásárlási szándékkal.
Az elkövetkezö évek során sikerült Hong Kong–on keresztül a felkutatott tenyészkutyák jelentös részét az Egyesült Államokba menteni. Így maradhatott fenn máig ez a különleges és ösi fajta. A Mr. Law által importált kutyák kennelneve "Down Homes", de sokuk származásáról semmilyen információ nem állt rendelkezésre. Az összes ma élö Shar Pei származási lapja visszavezethetö ezekig a kutyákig. A 60-as évekbeli Hong Kong-i és a korai USA import Shar Pei-ek egészen más típusúak voltak , mint a ma ismertek. Sokkal szikárabb, csontosabb felépítésüek és magasabbak voltak a késöbbieknél. Sokan úgy vélik, az ún. Meat Mouth típusú Shar Pei-ek 1960 elött nem is léteztek és e kutyák külleme nem az igazi fatajelleget tükrözi. A kinaiak inkább a Bone Mouth tipust részesitették elönyben. E típust késöbb az USA nyugati részén, Kaliforniában és Texasban élö tenyésztök vitték tovább, míg a Keleti parton a ráncosabb, testesebb típust kedvelték jobban. Mára a különbségek már elmosódóban vannak. 1966-ban a Hong Kong Kennel Club megtagadta a további Shar Peiek törzskönyvezését arra hivatkozva, hogy a kutyák túl húsos fejüek, túl ráncosak, túl hosszú és lágy a szörzetük, igy nem hordozzák már az eredeti fajtajelleget. Ekkor alapitotta meg a fajta néhány lelkes hive a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association-t, amely tovább vezette a regisztrációkat és ezzel megmentette a fajtát. Az elsö hivatalos standardot is e szervezet adta ki. Késöbb az American Kennel Club standardjának alapjául is ez a leirás szolgált. 1974-ben alakult meg a Chinese Shar Pei Club of America, mely ma az AKC tagjaként müködik.
Az elsö Shar Pei 1979-ben érkezett Európába, Linda Reinelt és Joachim Weinberg tulajdonában, Németországba. Weinberg úr dolgozta ki az FCI elsö Shar Pei standardját is 1981-ben, szintén a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association standardját alapul véve.
Az elmúlt évek során a Shar Pei egyre népszerübb lett, és az egykor kihalástól fenyegetett fajta mára az egész világon elterjedt. 1994-ben a Hong Kong Kennel Club illetékeseinek is eszébe jutott, hogy végül is ök lennének az az ország, ahonnan a Shar Pei származik, és újra elismerték a fajtát. Elég késön, hiszen ha az akkori tenyésztök csak rájuk hagyatkoztak volna, ma már nem lennének Shar Pei-ek. A klub mint FCI tag 1995-ben el is készitette az új standardot, mely föleg a marmagasságban hozott változást. A ma érvényes FCI 309. standard 1999.-ben váltotta fel az elözöt és végre az egészséges Shar Pei-ek tenyésztését támogatja a plasztikai mütéteken átesett kutyák egyértelmü kizárásával.
|