Interjú Alice Watt amerikai bírónôvel
„A husky csodálatos, természetes fajta!”

     Alice Watt, a Kossok husky kennel tulajdonosa 32 éve vette elsô husky kutyáját. Bár ô még inkább „pet” azaz nem kimondottan kiállítási kutya volt, mégis tôle született a Kossok kennel elsô alma. Hogy ez a szuka ôseit tekintve nem is volt olyan rossz választás, azt amerikai champion fia bizonyította. Alice 1975-tôl kezdve kezdett komolyabb vonalakkal dolgozni, Innisfree Sierra Cinnarral, Pegazussal és Tradewinddel fedeztet, akik nagyon jól örökítettek. Ezekre a vonalakra és más kisebb show-kennelek kutyáira építve azóta 34 amerikai, brazil, belga, japán és canadai champion husky-t tenyésztett. Alice Wattal a Hungária Husky Klub lajosmizsei klubkiállítását követôen beszélgettünk.
     – Melyik kutyájára legbüszkébb?
     – Talán egyik Cinnar vonalú szukámra, Kiára, aki rettentô hamar szerezte meg az amerikai championátust. De legnagyobb kiállítási sikerem egyértelmûen Sparky, aki 1996-ban Best of Opposite Sex címet nyert a National Specialty-n, azaz a legszebb ellenkezûnemûkutya lett.
     – Ha jól tudom, ô már nem az Ön kutyája.
     – Igen, „csak” én tenyésztettem. Mindig arra törekedtem, hogy jó kutyák viseljék a Kossok nevet, de sohasem akartam megtartani ôket és személyes kiállítási sikereket elérni.
     – Hány alom születik évente a kennelében?
     – Kettô-három, maximum négy. Legtöbben kiállításra keresnek nálam kutyát, de mivel egy alomban ritkán show-minôségû minden egyes kölyök, így kedvencnek és szánhúzásra is adok el kutyákat.
     – Mennyibe kerül Önnél egy kölyök?
     – Kiállításra 700, kedvencnek 400 dollárért adok egy kölyköt, ahogy megközelítôleg a többi amerikai tenyésztô is.
     – Az Egyesült Államokban milyen a tenyésztôk közötti kapcsolat?
     – Nagyon jó, barátok vagyunk, segítjük egymást. Persze mindig vannak kivételek, de ez a jó viszony az általános, a normális. Ez egyébként a klubokra is igaz. Ha megkérdezi mondjuk az egyik husky klub elnökét, hogy mi a véleménye a másik husky klubról, biztosan azt fogja hallani, hogy az a másik klub milyen nagyszerû és milyen jól mûködik.
     – Hány husky lehet körülbelül az USA-ban?
     – Sok! De hát ez egy nagy ország. Csak az American Kennel Club havonta kb. 7000 kölyköt regisztrál.
     – Ön szerint melyik Amerika vezetô husky kennel?
     – Inkább három osztályba sorolnám az élvonalat. Az elsôbe tartozik az Innisfree, a Kontoki és a Karnavanda kennel. A második kb. 6–7 másik kennel, a harmadikba pedig olyan kisebb tenyészetek, melyek nagyon jók, de mivel kevés kutyájuk van, kisebb a hírnevük is, kevesebb sikert érnek el.
     – Nemcsak tenyésztôként, bíróként is jelentôs pályafutást tudhat maga mögött.
     – Tulajdonképpen igen. 1998-ban én bíráltam az elsô brazil Husky National Specialty-n. 1999-ben a kanadai, idén pedig a magyar NS-re hívtak meg bírálni, jövôre pedig Ausztráliába utazom. (Amerikában a fajtakiállításokat hívják specialty-nek, a fajtagondozó klub kiállítását pedig National Specialty-nek. Ez körülbelül a magyar klubkiállításnak felel meg.)
     – Igaz, hogy német juhászkutyát is bírál?
     – Egy nagyon kedves német juhászos barátommal rengeteget jártam kiállításokra, így most az akita, a husky és a malamute mellett német juhászkutyákat is bírálok. És azt még nem is mondtam, hogy van néhány whippetem is a huskyk mellett!
     – Mondana pár szót arról, hogyan bírál? A körbe lépve mi a legfontosabb az Ön számára?
     – Természetesen legfontosabb a jó mozgás, de ami még sokat számít, és amit elsônek vizsgálok, az a kutya arca, szemformája és a nyaka. Bírálat közben mindig a tökéletes kutyát keresem. A jó handler megkönnyíti a dolgomat, mert kiemeli a kutya elônyôs tulajdonságait.
     – Milyen benyomásokat szerzett a magyar klubkiállításon?
     – A mezôny nagyobbik része tetszett, de sok kutya igényelne jobb felkészítést és több tréninget a felvezetést illetôen. Sajnos volt néhány nem show-minôségû kutya is.
     – Mit ért a jobb felkészítés alatt?
     – Például azt, hogy mi Amerikában nem nyírjuk és trimmeljük a huskyt, hiszen ezt a standard sem engedi! Ez egy csodálatos, természetes fajta, semmi szükség rá, hogy elrontsuk! Olló nélkül is nagyon szépen fel lehet készíteni ezt a fajtát a kiállításra. A nyírás csak elrontja a kutya arányait. Aki erre vágyik, foglalkozzon inkább uszkárral. Most itt a kiállításon néhány nagyon szép kutyának azért nem tudtam gyôztes címet kiadni, mert szembetûnôen meg voltak nyírva.
     – Mi a véleménye az európai kiállítási rendszerrôl?
     – Brazíliában is hasonló rendszerûek a kiállítások, megkedveltem ezt módszert. Azonban úgy gondolom, Magyarországon túlságosan könnyû megszerezni a championátust, hiszen egy kis kiállításon ugyanolyan CAC címet adnak, mint egy komoly konkurenciát jelentô nagy show-n. Nálunk a champion címhez szükséges pontokat egy-egy kiállításon a mezôny nagyságától függôen lehet megszerezni, az is számít, hogy a gyôztes hány másik kutyát gyôzött le. Azt hiszem, a két rendszer, az amerikai és az európai kombinációja lenne az ideális.