„Tündéri golden”

Végre egy kutya, ami olyan, mintha katalógusból választanánk: „családi-kutya” igazolványa garantáltan eredeti, a gyerekszeretet alapfelszereltség nála, kölyökként ennivalóan édes, kívánságra gyönyörű fehér színben is kapható.
Minden hirdetésben benne van, hogy tuti család- vagy gyerekszerető. Vagy mindkettő.
Régebben 1.500.- márkába került, ma már persze euróban kell fizetni. Mindegy, viszik mint a cukrot. Hisz az csak jó lehet, ami ilyen sikeres. Ami akkora bestseller, hogy időközben még külföldről is hoztak belőle, azt egészen biztos tovább lehet adni, ha valami mégsem stimmel vele.

Gondolom egy ilyen kutya már a kezdetektől fogva jó játék lesz a gyereknek, kocogás közben fut majd szépen mellettem, meg lakásdísz, ha jönnek a vendégek.

Micsoda, hogy nem tanul meg mindent magától? Még nekem kellene képezni?

Na ne, a vételárban az ilyesminek benne kell lennie! Építek neki egy jó kis kennelt és oda teszem, amíg fel nem nő.

Mit is mondott az eladó: azt, hogy ha mégse tetszik, csak szóljak neki, és ha a kutya még nincs három hónapos, nem gond új vevőt szerezni rá. Aztán körülnézek nála megint, hátha találok valami kis aranyos kölyköt, de olyat, amelyik az is marad!

Néhány állatorvos azt állítja, hogy egyre több a harapós retriever. Ezek hülyék. A hirdetésekben pont az ellenkezője van.

Ajjaj, lehet, hogy rápisil az ágyra? Azt nem kéne neki, arra ott a gyerek. Egyáltalán mondta a tenyésztője, hogy szobatiszta? És mi van, ha valami olyasmit koszol össze, amit nem lehet mosógépben mosni? Vagy mi lesz, ha szabadságra megyünk? Egyáltalán biztos, hogy visszaveszik, ha nem viselkedik rendesen?

Na mindegy, egy ilyen gyerekszerető családi kutyára úgyis mindig lehet vevőt találni. Hisz a hirdetésben is az áll: „Tündéri golden retriever, papírok nélkül, szerető gazdának eladó.”

És milyen volt vajon az a régi szerető gazda?

Fordította: Apor Júlianna, F.: HundeZeitung 03/02)

RETRIEVER A BARÁTOM

Hirdetésekben, fajtaleírásokban, kedves elbeszél¦ írásokban sokat olvashatunk arról, hogy a retriever – általában golden, illetve labrador – mennyire családcentrikus, gyermekszerető.

Csupa jóindulat, sohasem rosszkedvű ha eszünkbe jut bármikor simogathatjuk, paskolgathatjuk ha nem akkor gyönyörű dísze kertünknek, portánknak még a kenelben is (ha nincs túlzottan hátul a kertben) jól mutat. Biztosra vehetjük ha elvisszük sétálni az utcára, parkokba – rossz arány esetén is – minden második sétáló megáll, „jajdeszépkutya! Meglehetsimogatni?”

Mire Mi szerényen, mosolyogva mondjuk „igen” és a lelkünkben szétterül¦ boldogság érzetével nyugtázzuk, mégiscsak jó döntés volt a család részéről, ilyen szép, okos, jó kutyát venni. Lám most is milyen boldogok, hogy Benji heves riszálás közepette szőrrel, nyállal kenegeti rajongóit.

Az eddig leírt gondolatsor alanyai tulajdonképpen a szerencsésebb kutyák közé sorolhatók.

Jónéhányan felismerve e fajta egyre növekvő népszerűségét, hibás gazdaságossági számítások alapján – amit feltehetően el sem végeztek – arra a következtetésre jutottak, hogy érdemes egy kis pénzt befektetni valamilyen módón minősített vagy rosszabb esetben (ezt sokszor tapasztaltam tenyészszemlén és képességvizsgán) minősítés nélküli illetve nem minősíthető „tenyész állatok” megvásárlásával, biztos haszon reményében a retrieverek szaporításához fogtak.

Ezt alátámasztja a „retriever kölyökkutya eladó” kezdetű hirdetések elképesztő mennyisége. A havilapokban rendszeresen megjelenő 40–45 apróhirdetés szerény számítás szerint is 350–400 db/hó kiskutyát takar. Ezek a szerencsétlen „tenyész egyedek” még a nekik kijáró minimális törődést és szeretetet sem kapják meg. Nincs sem simogatás sem sétáltatás sem gügyögés.

Egyetlen célja a „NAGYTENYÉSZTŐNEK” a profit.

Áldásos tevékenységük következtében ma már nem ritka a rossz kedvű, depressziós, jónak mondható tartási körülmények között is magábaforduló, beteg idegrendszerű egyed. Sőt gyerekgyűlölő, harapós kutyákat is ismerünk.

A RETRIEVER VADÁSZKUTYA!

A XIX. században angol úriemberek nem nyereségvágyból, hanem hobbyból a kutyák és a vadászat iránti tiszteletből, többek között a vad megóvása és a sikeres vadászat érdekében tenyésztették ki ezt, a mai vadászati módokban nálunk is kiválóan alkalmazható fajtát.

A vad iránti tisztelet a vadász részéről a laikusok számára némi magyarázatot érdemel.

A sportszerű, vadnak gondját viselő vadász (táplálja, szükség szerint gyógyszerekkel kezeli, megvédi, stb.) nem szívesen hagyja hátra elveszett, sérült, esetleg szenvedő vadat. Ezért van nagy szüksége olyan kiváló kutyára mint a retriever, aki szárazon és vizen, a nádasban, sűrű aljnövényzetben, tüskés, szúrós csipke és kökénybokrokban a jó orrának segítségével szenvedélyesen kutatva megtalálja az amúgy ember számára megközelíthetetlen vagy észrevétlen meglőtt vadat.

E tevékenységével a kutya ténylegesen hozzájárul a vadászat sikeréhez, ezzel igazi örömöt és büszkeséget okozva gazdájának.

Nem utolsó sorban nagyban növeli a vadászat gazdaságosságát.

Természetesen a vadászatokon résztvevő retrieverek száma a hazai állomány töredékét képezik. E rövidke elkalandozás ez irányban nem azt jelenti, hogy retrievert csak vadász vagy vadászatokon résztvevő (hajtó, apróvadszedő) vásároljon, képezzen.

Ellenkezőleg! A retriever amennyiben megőrizte a fajtanemesítők eredeti szándékának megfelelő kiváló belső tulajdonságait, stabil idegrendszerét, szép küllemét, harmonikus tértölelő mozgását, valóban alkalmas gyermekszerető családi kutyának, felnőtt emberek megbízható barátjának, társának.

Aki egy retriever vásárlása mellett dönt vagy ez már meg is történt, biztosítania kell kutyájának a lehetőséget a mozgásra, fizikai és szellemi fejlődésre, ahogy ezt embergyerekeinkkel is tesszük. Ehhez természetesen sok szabadidőre, elszántságra és némi hobby célokra elkülöníthető pénzeszközre is szükség van, csak úgy mint egyéb más hobby esetében (horgászat, síelés, tenisz, utazás, stb.) Ezért e soha meg nem térülő befektetésért pénzben nem mérhető élményt, szórakozást, értelmes szabadidő eltöltést kapunk cserébe.

Ma már a retrieverek vadászaton történő alkalmazása mellett mindenki által elérhető lehetőség kínálkozik kutyájukkal közös szórakozásra, játékra, képzésre. Az elszántabbak különböző szintű versenyeken, vadászatokon mérhetik fel kutyájuk képességeit annak fejlődését.

Az Országos Magyar Vadászkamara és a Pilisi Parkerdő Rt. együttműködési megállapodást kötött Pestmegye területén kynológiai központ létrehozására. Ezeket a területeket az OMVK pestmegyei szervezete a megyei kynológiai bizottság, a Retriever Vadászkutya Egyesület kezelésére bízta. A területen található vaddisznóskert tacskók, terrierek, lajkák, részére, műkotorékpálya tacskók és terrierek részére, mező és képzésre alkalmas tó vizslák és retrieverek részére.

Ami ezen írás szereplőit a RETRIEVER-t érinti az a következő: Áprilistól októberig vasárnaponként 8.00-tól (nyáron, nagy melegben az időpont változhat) kiképzést tartunk. Korosztályonként (kölyök, fiatal és felnőtt) és képzettségi fok szerint, csoportokra osztva.